2.fejezet

Dühösen levágtam magam az ágyamra. Nem utálom a családomat de ilyenkor megbírnám ölni őket. Nem tudom miért kell nekik még jobban elrontani a napomat.
Felültem az ágyamban és az ölembe vettem a laptopom. Megnyitottam pár közösségi oldalamat. Láttam hogy Anna posztolt egy képet rólunk amihez ezt írta:
"Én kis ketteském"
Ezen egyből elmosolyodtam. Anna mindig képes engem felvidítani ezekkel a kis gesztusokkal.
Kb. kilencedik végén lettünk igazán barátok. Az előtt se volt rossz a kapcsolatunk, pont annyi volt hogy köszöntünk egymásnak de semmi több. Aztán valamikor elkezdtünk beszélgetni a suliba és azóta a legjobb barátom. Ő az egyetlen aki tudja minden titkomat és ismeri minden egyes porcikámat. És természetesen ő tudta csak hogy, hogy tudna igazán felvidítani.
A telefonomért nyúltam, majd benyomtam a hívás gombot. Már a második csengésre fel is vette és energiával tele szólt bele a telefonba:
-Szia, cicám!- Anna mindig is így szólított. Fogalmam sincs miért, mivel köztudott rólam hogy kifejezetten utálom a macskákat. Olyan önző teremtmények!
-Szia, Anna!- szóltam bele én is a készülékbe.
-Mizu?- kérdezte.
-Semmi különös, csak elegem van a kis családomból!- sóhajtottam.
-Leszidtak?- röhögött.
-Ne nevess és igen, leszidtak. Apám megint jött anyámmal, Gréta megint okoskodott, Gábor meg természetesen nem segített.
-De miért? Gábor azon kevés emberek közé tartozik aki igazából szeret téged!- mondta Anna és ezen a mondaton akár meg is sértődhettem volna de igaza volt. Mert persze vannak rajongóim az Infinity miatt de csak pár ember van aki tényleg szeret.
-Á! Ő mindig kimarad ezekből a vitákból. Azt mondja csak nem szeretne feleselni apámmal de szerintem csak túl gyáva hozzá.- nevettem el magam. Ezután még egy kicsit beszéltünk, majd elindultam fürödni de Vera a húgom gyorsabb volt így ő előbb foglalta el a fürdőszobát, ezért inkább úgy döntöttem majd holnap reggel fürdök.
Aham, nem volt túl jó ötlet. Mert hogy,
Had írjam le egy átlagos szerda reggelemet:

06:00: Megszólal az ébresztő de én fáradtan kinyomom, és alszok még öt percet
06:05: Még egyszer megszólal az ébresztő és most már tényleg felkelek és gyorsan felöltözök meg megcsinálom a hajam.
06:15: Vitatkozok Verával, hogy nem, nem vettem el semmilyen sminkjét és amúgy is minek sminkeli magát 13 évesen, ha én nem sminkelem magam 17 évesen.
06:25: Elrakok magamnak valami kaját, hogy legalább ne éhezzek + végre iszok egy kávét.
06: 40: Indulás lefele a buszmegállóba, ami 06:50-kor indul és az az utolsó busz nyolc óra előtt, amivel be tudok menni mivel egy kissebb faluban élek, húsz percnyire (busszal) Pécstől.

Na most ebbe az ötven percbe igazán nehéz belepaszírozni még egy tíz de akár csak öt perces fürdést is. Egy átlagos ember mondhatná, hogy a Verával veszekedés elhanyagolható de akkor általában Gréti szokott fürdeni, úgyhogy na. A lényeg az, hogy azzal, hogy fürödtem, sikeresen futnom kellett a busz után vagy különben lekésem.

2 megjegyzés:

  1. Szia. Látom, hogy nincs chated, ezért ide írok. Benne vagy egy cserében? :) Ha igen, ide írhatsz: nekemtevagyazegyetlen.blogspot.com :D

    VálaszTörlés